A G7-ek szerepe
A G7-ek – eredetileg G8-ak – története 1973-ra nyúlik vissza, de a csoport hivatalosan két évvel később, 1975-ben jött létre, hogy informális fórumként szolgáljon a világ legfejlettebb ipari országainak állam-, illetve kormányfői és miniszterei számára. Az évente megrendezett G7-csúcstalálkozó az évek során olyan platformmá nőtte ki magát, mely meghatározó szerepet játszik a multilaterális párbeszéd irányításában és a globális kihívásokra adott politikai válaszlépések kialakításában. A csoport tevékenysége kiegészíti azt a szerepet, melyet a G20-as csoport tölt be. A G20-akra széles körben úgy tekintenek, mint a globális gazdasági koordináció kereteit megteremtő fórumra.
Az EU elődjének számító Európai Közösség képviselői első ízben 1977-ben vettek részt a G7-ek csúcstalálkozóján, melynek abban az évben London adott otthont. Az EU szerepe azonban fokozatosan bővült, és az uniós vezetők idővel már mindazokon a politikai megbeszéléseken részt vettek, amelyeket a tagok a csúcstalálkozó napirendjén szereplő kérdésekről folytattak. Az ottawai csúcstalálkozótól (1981) kezdve az EU mindegyik munkaülésen részt vesz.
Az Európai Unió nem szuverén tagállam, hanem egyedülálló szupranacionális szervezet. Ez magyarázza a G7-csoport („Group of Seven” = Hetek csoportja) elnevezést, az EU ugyanis „számolatlan” tag, és a G7-ek soros elnökségét sem tölti be.
A csúcstalálkozókon az Európai Unió és a következő országok vezetői vesznek részt:
- Kanada
- Franciaország
- Németország
- Olaszország
- Japán
- Egyesült Királyság
- Egyesült Államok
A G7-es csoport kellő súllyal rendelkezik ahhoz, hogy meghatározza, milyen feladatok álljanak világszerte a figyelem középpontjában. Mivel tagjai gazdasági nagyhatalmak, döntéseiknek tényleges hatásuk van. Az a politikai irány, amelyet a csoport tagjainak vezetői az egyes szakpolitikai területeken kijelölnek, később sok más nemzetközi szervezet és intézmény tevékenységét meghatározza.
A G7-csoport döntései nem rendelkeznek jogi kötőerővel, de komoly politikai hatást fejtenek ki.
Középpontban a globális élelmezésbiztonság
A koronavírus-világjárvány és az Ukrajna elleni orosz agresszió rendszerszintű sokkhatást váltott ki, ami drámai mértékben súlyosbította a globális agrár-élelmiszeripari rendszer előtt álló kihívásokat. Ezek tovább fokozzák a világ élelmezésbiztonságára hosszú távon nehezedő, egyre növekvő nyomást, melynek kiváltó okai között mindenekelőtt az éghajlatváltozást és annak kedvezőtlen időjárási hatásait, a természeti erőforrások romlását – például a talaj és a vízminőség romlását és a biológiai sokféleség csökkenését –, valamint az elsősorban a sérülékeny helyzetű régiókban jelentkező fenntarthatatlan népesség- és élelmiszerkereslet-növekedést kell megemlíteni.
E kihívások súlyát felismerve a G7-ek és más multilaterális fórumok ismét az élelmezésbiztonságot tették meg listavezetőnek a nemzetközi közösség által elérendő célok sorában. Fél évtizedes távollét után a G7-ek mezőgazdasági miniszterei úgy döntöttek, hogy ismét munkacsoportot hívnak össze. Erre a 2022. évi német elnökség alatt, két külön miniszteri ülés formájában került sor márciusban és májusban.
Az EU határozottan támogatja, hogy a mezőgazdaság kerüljön vissza a G7-ek állandó munkaterületei közé, kulcsfontosságú fórumot biztosítva mindazoknak a szakpolitikai erőfeszítéseknek az összehangolásához, amelyeket a fejlett gazdaságok vagy az azonnali szükséghelyzetekre válaszul, vagy pedig azért tesznek, hogy megvalósítsák a mezőgazdaság fenntartható átalakításának hosszú távú célkitűzéseit.
A G7-ek jelenlegi mezőgazdasági prioritásai
A 2022-es német elnökség alatt a G7-ek mezőgazdasági téren végzett munkájának homlokterében a következő prioritások álltak:
- Globális élelmezésbiztonság
- A fenntartható, erdőirtásmentes mezőgazdasági ellátási láncok megerősítése
- Lehetőségek megteremtése a karbongazdálkodás előmozdítása céljából
- A növényvédő szerek használatának további csökkentése
- Éghajlatvédelem
- A biológiai sokféleség védelme
Mezőgazdaság – 2016-ig
A 2007–2008-as élelmiszerár-emelkedés hatására a mezőgazdaság és az élelmezésbiztonság egy csapásra a legfontosabb politikai kérdések közé emelkedett világszinten. Az élelmiszerár-válságra való tekintettel 2009-ben az akkoriban (Oroszország 2014-ben bekövetkezett felfüggesztése előtt) még G8-ak névre hallgató csoport mezőgazdasági miniszterei összeültek Olaszországban, hogy megvizsgálják, milyen módon lehet fejleszteni a fejlődő országokkal – különösen Afrikával – folytatott mezőgazdasági együttműködést.
Az ezt követő 2010-es kanadai csúcstalálkozón a G8-ak vezetői kötelezettséget vállaltak arra, hogy három éven keresztül összesen 22 milliárd dollárt fordítanak az Aquilai Élelmezésbiztonsági Kezdeményezés (AFSI) végrehajtására, mely a sérülékeny helyzetű országok élelmiszer-termelésének fellendítésére irányult. Az EU tette a legnagyobb felajánlást, és eleget is tett 3,8 milliárd dolláros vállalt kötelezettségének.
Azóta a mezőgazdaság és az élelmezésbiztonság fontos szerepet játszik a csúcstalálkozókon. Így volt ez a 2016-ban Japánban megrendezett csúcstalálkozón is, ahol a G7-ek mezőgazdasági miniszterei a következő célokat határozták meg legfontosabbként a fő prioritások közül:
- Helyzetbe kell hozni a mezőgazdasági termelőket – a termelők motivációjának, szakképzettségének és vállalkozói hajlandóságának növelése készségeik fejlesztése révén. Ehhez ösztönözni kell az önkéntes és kölcsönösen elfogadható alapon történő tudástranszfert, az átadott tudást alkalmazni kell a gyakorlatban és a szakképzésben, és meg kell könnyíteni az információs és kommunikációs technológiákhoz, a precíziós gazdálkodás eszközeihez és az innovatív mezőgazdasági megoldásokhoz való hozzáférést.
- Több lehetőséget kell teremteni a nők és a fiatalok számára a mezőgazdasági ágazatban. Ebből a célból ösztönözni kell, hogy a nők és a fiatalok tevékenyen részt vegyenek mezőgazdasági tulajdonszerzésben, a gazdaságok irányításában, az értékesítésben és más, mezőgazdasággal és agrár-élelmiszeriparral kapcsolatos tevékenységekben, illetve elő kell mozdítani az egyenlő mértékű hozzáférést a termőföldhöz és egyéb eszközökhöz annak érdekében, hogy a nők és a fiatalok többet keressenek, és javuljon a megélhetésük.
- Ki kell terjeszteni a mezőgazdasági termelők élelmiszer-értékláncban való részvételét.
Noha 2017 és 2021 között a mezőgazdaság nem képezett külön munkaterületet a G7-ek tevékenységében, a csoport vezetői – évente kiadott nyilatkozataikban – figyelmet szenteltek a mezőgazdasági szektor és a globális agrár-élelmiszeripari kereskedelem szereplőit foglalkoztató kérdéseknek. A megvitatott témák közé tartozott például, hogy milyen hatást gyakorol az éghajlatváltozás a mezőgazdaságra, illetve hogy miként járul hozzá az agrár-élelmiszeripari ágazat a fenntartható gazdasági fejlődéshez.
Fontos dátumok
A legutóbbi és a soron következő G7-elnökségek:
- 2020 – Egyesült Államok
- 2021 – Egyesült Királyság
- 2022 – Németország
- 2023 – Japán
- 2024 – Olaszország
Kapcsolódó linkek
Az Európai Bizottság Unió-szerte ösztönzi a fenntarthatóságot a mezőgazdaságban, az erdészetben és a vidéki térségekben. Az Európai Bizottság ösztönzi a fenntarthatóságot.
EU support for forestry through rural development funds, the Forest Action Plan and innovation in forestry.
A KAP a növényvédő szerek és a műtrágya használatának csökkentésével és a biogazdálkodás ösztönzésével hozzájárul az élelmiszer-termelés környezeti hatásának csökkentéséhez.
Climate change poses a number of challenges for agriculture in the EU. The CAP helps farmers to meet these challenges and contribute to the solutions.
The common agricultural policy aims to protect and enhance agricultural biodiversity in the EU.
Az ökorendszerek által az EU közös agrárpolitikája keretében támogatható mezőgazdasági gyakorlatok jegyzéke